Búcsú Lázár Egontól

Búcsú Lázár Egontól

Mindent tudott a színházról – mondták róla és ez a közhely a hétvégén kilencvenhat évesen elhunyt Lázár Egon esetében igaz is. Dolgozott ugyan más színháznál, de hosszú élete jelentős részét a Vígszínházban töltötte.

Gazdasági igazgató volt és nyugdíjasként, a száz felé tartva is rendszeresen bejárt az általa imádott Szent István körúti épületbe, és szakszerű, empatikus, olykor szigorú tanácsokat adott. Upor László dramaturg így írt róla: „Lázár Egon úgy hozzátartozott a Vígszínházhoz, mint a kupola vagy a főlépcső. Örökös gazdasági igazgatóként (és még azután is) megszámlálhatatlan éven át kísértett a ház minden zugában élénk tekintetű, érdeklődő, szeretetteli bölcs manóként.”

Emlékszem éppen forró pillanatokat éltek át a Vígszínházban, Marton László közölte, nem pályázik újra az igazgatói posztra, éjjel rendkívüli társulati ülést hívtak össze a Házi Színpadra. Én előadás után indultam felfelé, egyszer csak azt látom, valaki kettesével-hármasával szedve a lépcsőket elsuhan mellettem: a már akkor is bőven nyolcvan fölött járó Lázár Egon volt. Nem akart lemaradni. Nem is maradt le semmiről. Túlélte a XX. századot, a munkatábort, a hadifogságot és a XXI. században is aktív tudott maradni.

Kilencven fölött írni kezdett, idén nyáron dedikálta a Könyvhéten legújabb színházi memoárját, a Harmadik csengetést. Sokszor felhívtam őt én is tanácsot kérni. Újságíróként kértem, segítsen eligazodni a sokszor kaotikusnak látszó színházi számok között. Készségesen, a maga polgári és szelíd módján reagált. Utáni mindig azt éreztem, valamit megértettem. Ha megláttam a kedvenc páholyában valamelyik premieren a Vígben, megnyugodtam, ha ő ott van, nem lehet baj.

Az egyik képen kedvenc színházának egyik szegletében ül, hátradől a széken. Hibátlan öltönyben, kalapban, a maga tényleg szelíd tekintetével. Kivételes, markáns, de nagyon szerethető személyisége volt a hazai színházi életnek. Kiegyensúlyozottságot sugárzó lénye és megfontolandó útmutatása sokunknak hiányozni fog.

Source: Búcsú Lázár Egontól

Questa voce è stata pubblicata in magyarország hírek. Contrassegna il permalink.